Ismét egy emlékezetes, végletekig kiélezett bajnoki összecsapáson van túl csapatunk. Ellentétben a Putnok elleni csatával, most a végjátékban a mi kezünket fogta Fortuna, hiszen izgalmas körülmények között sikerült fordítanunk a ráadás perceiben, a koronát pedig a kivédett büntető tette fel játékosaink napi igyekezetére. Oláh Ferenc edző egyet aludva az eseményekre, részletesen beszámolt számunkra, hogyan élték meg a győztes csatát a kispadról.

„Húúú…, életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak, pedig erre utaló jelek egészen a hajráig nem mutatkoztak.
Ahogy egyetlen más ellenfelünk, így a nyírbátori sem okozott nekünk meglepetést, tudtuk, mire számíthatunk tőlük. Tisztában voltunk vele, hogy egyszerű, lelkes, párharcokat preferáló együttes vendégei leszünk, ennek megfelelő taktikát dolgoztunk ki és a felállási formát is ehhez igazítottuk.
Elképzelésünk szerint az első percektől nyomás alá akartuk helyezni a hazai kaput, de inkább tapogatózó játék lett belőle, érezhetően azért mindkét gárda tartott egymástól, a biztonságot tartotta szeme előtt. Igaz egy védelmi megingás miatt egyszer „helyzetbe hoztuk” az ellenfelet, mégis arculcsapásként ért bennünket a hazai találat, amelyre a félidő hajrájában válaszolhattunk volna két alkalommal is, de nem jött össze az egyenlítés.
A szünetben a két becserélt játékostól (Sipos és Bajnók), valamint a csapattól is nagyobb iramot, agresszívabb játékot, széleken történő „egy-egyezéseket”, több oldalváltást és nem utolsósorban hatékonyabb támadójátékot vártunk. A középpályás játékunkat erősítendő, felállási formát változtattunk, átálltunk a 4-2-3-1-es hadrendre, amely ha kezdetben nem is, de végül meghozta a gyümölcsét. Bár volt néhány mérsékelt egyéni teljesítmény, és a találkozó hajrájáig nem játszottunk igazán jól, egyre több labdát szereztünk a pálya középső részén, és elsősorban Sipos és Villand révén többször sikerült a rendezetlen nyírbátori védelem mögé, az üres területbe beütni a labdákat, s ez biztató volt a hajrára nézve.
És jött az idegtépő befejezés! Amikor Popescu második ordító gólhelyzetét gólra váltotta, őszintén szólva, a döntetlen miatt sem lettünk volna öngyilkosok, viszont Villand Robi és Bajnók Imi utolsó utáni (hittük mi…) villanása végett földöntúli volt az öröm a gyarmati kispad és a vendégszektor környékén. De Fifi, azaz Fildan egy-egy hibája (összehozott büntető) és fantasztikus bravúrja (kivédett tizenegyes) olyan forgatókönyv végére tett pontot, amit egy bizonyos Alfred Hitchcock és Quentin Tarantino legtermékenyebb pillanataiban is megirigyelhetett volna! De így volt jó! Zsebben a három pont. Bravó srácok!”

KÉP: A sorsdöntő pillanat: „Fifi” kitornázta a tizenegyest. Fotó: Ács Zsolt Jr.