Vasárnap az Erzsébeti SMTK alakulatát fogadjuk 16.30 órás kezdéssel. A tabella harmadik helyén álló fővárosiak 6 ponttal gyűjtöttek többet, és ha úgy vesszük éppen az ősszel ellenünk elért egygólos győzelmük billenti javukra a mérleg nyelvét. Az október eleji pesterzsébeti találkozót Pölöskei Péterrel elevenítettük fel, aki az előző évet maga is Ady Endre utcában húzta le, tehát kellő „helyismerettel” rendelkezik.

– Az erzsébeti meccset az első félidő végén született gól döntötte el a házigazdák javára. Addig teljesen kiegyenlített volt a mérkőzés, a hazaiaknak elég volt egy pár pillanatnyi kihagyásunk, amit kihasználva egy jobb oldali beadást zártak pontos fejessel. Szünet után próbáltunk támadni, mert mennünk kellet az eredmény után. A „Liza” szerzett azonban újabb gólt, amit a játékvezető nem adott meg. Ezután voltak lehetőségek pro- és kontra, de az eredmény nem változott. Az utolsó pillanatban éppen előttem adódott egyenlítési lehetőség, amikor átfejeltem a kapust, de a gólvonalról egy védőnek sikerült kistukkolnia a labdát. Az erzsébetiek erejét az adja, hogy csapatként nagyon erősek, emellett azonban vannak kifejezetten jó képességű játékosaik is. Szervezetten védekeznek és mesterien játsszák a kontrákat. Minket az vezethet sikerre, ha az utóbbi hetekben nyújtott saját játékunkat tudjuk érvényre juttatni, és kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeinket. Az már csak hab lenne a tortán, ha éppen az én gólommal jönne mindez össze. Ezen a kilencven percen kívül sok győztes meccset kívánok egykori csapatomnak és társaimnak!hangzott a támadónk monológja.